A virágkötészet mestervizsga gyakorlati feladatai margójára
2017-ben is szerencsésnek mondhattam magam, hogy megkaptam a virágkötészet mestervizsga elméleti és gyakorlati vizsgáira történő felkészítés lehetőségét. A vizsga 2018. január 31-én volt. Mindkettő komoly feladat, hiszen igen vegyes előélettel érkeztek a virágkötők, nehéz egy színvonalon okítani, a gyakorlati vizsgára felkészíteni. Többen, általam is jól ismert virágkötő szakemberek voltak, de mások még a vizsga megkezdésekor sem álltak a helyzet magaslatán. Ebben többnyire nem saját maguk a hibásak, hanem a virágkötészet szakma oktatásának rendszere a ludas. A komoly szakmai háttérrel rendelkező, nívós iskolában tanuló és magas színvonalat diktáló gyakorlati helyen, munkahelyen dolgozó virágkötő mester aspiránsok könnyen megoldották a feladatot, sőt kimagasló ötletességgel rukkoltak elő. A másik csoport akaraterejének köszönheti a sikeres vizsgát. Mindent megtettek azért, nehogy lemaradjanak a „nagymenőkkel” szemben. A harmadik részleg pedig a minimumot teljesítette az ismeretanyag hiánya, az önfejűsége következtében. Mindenki eldöntheti, hogy melyik csoportba tartozik.
A kissé keserű szájízű bevezető után elmondhatom, hogy az elmúlt évek legjobb gyakorlati mestervizsgájával találkozhattak a látogatók és néhány munka kivételével igen színvonalas alkotások születtek. Többen megkaphatnák a mesterek mestere, ma még nem létező titulust is! (Remélem, hamarosan lesz nagymesteri cím is!)
A gyakorlati vizsga helyszíne, a Flora Hungaria Nagybani Virágpiac zsilipje tökéletesen megfelelt a vizsga feltételeinek. Volt hely bőven a kiállítás megrendezéséhez, megoldható volt a kellékek, virágok raktározása is. Sajnos a vizsga ideje alatt sok érdeklődő diák és vendég érkezett, valamint a virágcsarnok kereskedői is tologatták a bevásárló kocsikat, így alkalmanként akadályozták a vizsgázókat a munkájukban. Valami megoldást kellene találni a következő vizsga idejére, hogy a látogatók és a vizsgázók is egyaránt elégedettek legyenek a helyzettel.
A munkák összképe elégedettséggel töltötte el a vizsgabizottságot, a versenyzőket, a szervezőket, a tanárokat is. A látványos, szép munkák gyönyörködtettek. Nézzük sorban, hogy mi volt az egyes standok igazi értéke:
A virágkötészetet tanító és versenyekre felkészítő tanár, Tudós István a vonalas-grafikus stílust választotta munkáihoz. Átlátható, praktikus, szép vonalú installációval lepte meg az érdeklődőket, amihez finoman kidolgozott, a növények saját vonalait teljes mértékben kihasználó, a stílusra jellemző, könnyed alkotásokat mutatott be. A téralkotás arányos mivolta és a „lebegő” virágdíszítés teljes mértékben visszaadta a stílus hangulatát.
A fekete háttér és alap minden esetben hatásos. Ezt a látványt használta ki Iha Andrea, mert az installációs elemek oldalfalait fehér pattogatott kukoricával leragasztva, kiemelte a sötét háttérből. A párhuzamos és a vegetatív stílus jellemzőit párosítva állította össze a súlypont nélküli térdíszeit. Talán a súlypontot helyettesítették a díszekbe rakott piros lámpák. Egységes látványt hozott össze a színek, virágok segítségével a különböző stílusban bemutatott alkotások ellenére.
Az összhang nagyszerű példáját mutatta be Franca Henrietta, aki a kerekeket, küllőket választotta a virágdíszek alapjául. Kisebb, nagyobb küllős kerekek alkották az arányosan felépített téralkotást, amiben a virágok, egy-egy súlyponti helyre kerültek. Ez a megoldás ismétlődött az asztaldíszben, a koszorúban, de a menyasszonyi csokorban és a csokorban is. Az alapszín a fekete volt, amiben szinte világítottak a narancssárga és élénkzöld virágok. A pontos kidolgozás, a vonalak egységes irányú mozgása meghozta számára a sikert.
Nagy virágkötői tapasztalattal tervezte meg és hozta létre a mestermunkáját, a már Magyar Virágkötő Bajnokságot nyert, bemutatókat is tartó Piroska Ágnes. A jó iskola, a nagyszerű gyakorlati és munkahely biztosította számára a sikeres vizsgamunkát, amihez egy kis ötletességet is hozzáadott. A gyakorlati tapasztalat is hozzájárult az arányos térelemeket, szabályos asztaldíszt, egyedi menyasszonyi csokrot, kézben kötött csokrot és könnyed, mesteri koszorút felvonultató, összhangban megjelenő sikeres vizsga-együtteshez.
A sajátos, többféle virágkötészeti stílusban dolgozó Kovácsné Bognár Beatrix a felkészülés során senkinek nem engedte, hogy beleszóljon a stílusba, a technikába, a tevékenységébe. Így munkái, a jó összhang ellenére sem mutattak határozott stílusjegyeket. Főként a dekoratív stílus jöhetett számításba. A kidolgozásában is precízségre törekvő mester jelölt a virágok színeivel és a fő alkotások egységes formai megjelenítésével teremtett összhangot a vizsgakirakatában.
Remek ötlet – nagyszerű megvalósítás! Ezek a jellemzői Fazekasné Kis Márta vizsgamunkáinak. Nehéz feladatot vállalt magára a foci és kellékei, a párhuzamos stílus megvalósításával, amit magam sem reméltem, hogy egybefoglalva el tud készíteni. Az akaraterő, a hit a sikerben valóban ötletes és szakmailag kifogástalan alkotásokat eredményezett. A sok labda, a párhuzamos csokrok és a koszorú, no meg a labdaformába álmodott párhuzamos virágdíszek mindegyike önmagában is remekmű.
Csirmaz Zsuzsa tehetséges üzletasszony és virágkötő. Ez derült ki a vizsgamunkái láttán is. amikor még csak az alapokkal készült el. Mérnöki pontossággal megtervezett, jól méretezett, szerényen előkészített alapok, majd a szinte darabra kiszámolt, színeiben csodálatos összhangban lévő virágok a tökéletes mesteri gondolkodásmódról tettek tanúbizonyságot. A csodálatos piros, pink és bordó virágok a díszekbe kerülve talán még hatásosabbakká váltak, szinte égtek a fekete háttérben.
Álomvilágba röpítette a látogatókat Konyári Tibor. Tündérek lepték el a vizsgastandot. A sok virágot tartalmazó, de mégis könnyed, „röpködő” díszek hozzájárultak Tibor munkáinak sikeréhez. Az ötlethez jól illő vegetatív stílusban álmodta meg alkotásait. Külön kiemelem a menyasszonyi csokrát és a koszorúját, mint a vizsgája legszebb darabjait. A sok munkával járó drótalapok a sikeres alkotások sikerét garantálták.
Egy kis darab erdőrészletet hozott a vizsgára Németh Eszter. A szép, visszafogott, kiegyensúlyozott színeivel a háttér nagyszerű alapot teremtett az erdő természetes elemeit felhasználó virágkötő elképzeléseinek. Minden egyes munkájában a nyírfa ág és vessző, meg sok toboz kapott főszerepet. Minden egyes munka ezekből áll össze, amihez főként fehér virágok és növények tömegei járultak még. A tobozpikkelyből készült esküvői válldísz vagy pelerin kimagasló ötletnek bizonyult.
Professzionális térberendezési feladatot valósított meg Horváth Zsolt. Az egyes munkákat, virágdíszeket egységes összképpé gyúrta össze. Az elegáns levélfal, a csobogó víz a halakkal, a „typha” levéllel letűzött, arányos koszorúalap, a csillogó asztal, az egyedi megoldású és alakú csokor, a jogar, dárda alakú menyasszonyi csokor, mind a virágkötészet egy-egy remekműve, ékköve. A gyönyörűséges orchideák tömegének ízléses tálalása, a különleges virágok összerakása, egységbe foglalása, mind az elképesztő, sikeres vizsgamunka alkotóelemei.
A stand előtt állva a vizsgabizottság elnöke is elcsodálkozott. Milyen jó érzék, nagyszerű tehetség kell ahhoz, hogy valaki ilyen jó szemmel, hozzáértéssel, ízléssel rakjon össze virágokból színsorokat. Ezt tette Tóth Judit, aki a koszorúját, a menyasszonyi csokrát és a kézben kötött csokrát is hasonló szemlélettel, virágválasztékkal alkotta meg. Igazi mesteri munka! Juditnál a tehetség és a szakértelem egy kézben összpontosul, s ennek a lenyűgöző eredménye a mindenki megelégedésére szolgáló mestermunka kirakat.
Aki látta a mestermunkákat, elmondhatja magáról, hogy ismét gazdagabb lett a virágkötő szakma e gyönyörű vizsgamunkái által! Jövőre se legyen rosszabb vizsga!
Szöveg és képek: Szabó János