Temetőinkben zöldellő faként, de a sírköveken felvésve is találkozhatunk a szomorúfűzzel. A mai korban – a temetőkben - elsődleges jelentése a bánat, fájdalom és szomorúság. Szomorúfűz néven igazából két fafajt is számon tart a tudomány. Az egyik faj latin neve a Salix alba, fehér fűz, amelynek természetes előfordulás helye hazánkban a vízpartokon és nedves, mocsaras területeken található. A magyar nevet a fa levelei miatt kapta, a hosszú, keskeny levelek színe zöld, míg fonáka ezüstös fehér. Vesszői vékonyak, sárgászöldek, rugalmasak. A csüngő ágú – szomorú - fajta ’Tristis’ néven található a faiskolai forgalomban.